Kettős fantázia II.

Különleges könyv – tervezete – lebeg előttem, minthogy egyelőre csak monitoron „lapozgatom”. De alig várom, hogy kinyomtatva is kézbe vehessem. Szerzői, Wei Xiang és eM Soós György nagyon távol egymástól születtek, viszont rejtélyes erők vezérelték őket közelebb saját, szűkebb világukhoz. Fotográfiai elképzeléseik és magánszférájuk szoros rokonsággá nemesítette kapcsolatukat. Két sajátságos kultúra – térben roppant távoli, ám lélekben meglepően közeli – gyermekeinek szellemi gyümölcse fonódik össze, egyesül a kötetben.

    A két fotográfus közös művészi erényei szembetűnőek. Egyaránt biztos szemmel és objektívvel alkotnak, kiváló kompozíciós érzékkel megáldva, otthonosan mozogva a kiválasztott tájakon és láthatóan jó viszonyt ápolva az ábrázolt személyekkel, akiket tökéletes biztonsággal helyeznek el a rájuk jellemző miliőben. Mesterien bánnak a fényekkel, pontosan adagolva és jó felületekre hintve az éppen ideális mennyiséget ahhoz, hogy elválasszák a fontosat, a kiemelésre ítéltet a még „olvasásra” szánt, bár ugyancsak lényeges képelemektől. Hasonlóan használják a síkban ábrázoló művészetek közül a csak fotósok rendelkezésére álló eszközt, az élesség és életlenség arányos váltogatását. Selymes tónusokban gazdag portrék sorakoznak előttünk, a hozzájuk éppen illő anyagszerűségi fokozat ideális porciózásával. Érezhető, hogy mindketten kijárták a fotográfia magasiskoláját, s íme, utána eredményes vizsgát tettek.

    Amint egyre mélyebben haladunk a kötetbe, ébredünk rá, hogy milyen hatalmas alkotást kaptunk betekintésre. Lépésenként derül ki, hogy Wei Xiang és eM Soós György is keresztül-kasul bebarangolták a földkerekséget. Néha-néha ugyanazokat a helyeket, időnként egyszerre, de pályáik sohasem metszették/keresztezték egymást, hanem párhuzamosokká simultak! S ezekből olyan remekművek születtek, amelyek erősítik a társét! Tanulságos megfigyelni, honnan merítkezik a művészi ouvre-jük. Nemcsak a művészek köréből választják szereplőiket, hanem az üzleti, gazdasági életből vagy a politikusok közül, netán a kisemberek, a  „névtelen” hétköznapi hősök periférikus világából. Ami viszont nagyon lényeges: mindannyiukat ugyanolyan hőfokú szeretettel, rokonszenvvel mutatják be a könyv olvasóinak! Régi tapasztalat, hogy amikor két vagy több művész bárminemű közös vállalkozásba fog, az egy idő után rendszerint ösztönös, tudatalatti vetélkedésbe csap át. Esetünkben ennek még csak a gyanúja sem merül fel, Wei és eM Soós duettje fals hang nélkül, szépen illeszkedő kánonban simul egymás mellé, harmonikus dallamfolyamban…

    Azzal a meggyőződéssel ajánlom kötetüket az egyetemes kultúra híveinek és a fotóművészet iránt szimpátiát érzőknek, hogy fontos, alapvető művel lesznek gazdagabbak, ha könyvespolcukra helyezik Wei Xiang és eM Soós György közös eszmei produktumát! És remélem, hogy a bennük buzgó ambíció (szabad fordításomban, privát nyelvezetemben: felhajtó erő!) arra ösztönzi mindkettőjüket, hogy tovább folytassák értékes munkájukat!

Markovics Ferenc
(Balázs Béla-díjas, Érdemes és Kiváló művész)