A Bécsben élő Széll András ebben a könyvében nemcsak édesapjának, az 1956-os Széll Jenőnek állít emléket, hanem annak a kornak is, amelyben ők éltek. Szubjektív emlékezésről van szó, a magyar történelemnek egy olyan időszakáról, amelynek eseményei a mai napig hatással vannak mindennapjainkra.
A regény egy kisfiú szemén keresztül nézve mutatja be az ötvenes-hatvanas évek világát, bepillantást nyújtva a különböző igazságok és hitek halmazába, végül a magyar börtönvilágba.