Horn Gyula, Magyarország exminiszterelnöke, a Szocialista Internacionálé alelnöke 2012. július 5-én tölti be nyolcvanadik életévét. Ebben az 1999-ben írt rendkívül érdekes és olvasmányos visszaemlékezésében a huszadik század utolsó évtizedét tekinti át. A korszak hiteles tanúja és alakítója vall ebben a könyvben politikáról, emberekről, saját töprengéseiről, küzdelmeiről, amelyeket a Magyar Szocialista Pártban, a magyar parlamentben és a nemzetközi színtéren folytatott. Könyve mottója lehetne: „Így láttam én”. Horn Gyula ugyanis ügyel arra, hogy csak azokról az eseményekről írjon, melyekben személyesen részt vett, az évtized azon szereplőiről nyilatkozzék, akikkel közvetlenül kapcsolatba került.

A könyvben vezérfonalként húzódik végig, hogy a földrész országai együvé tartoznak. A tevékenységéért számos nemzetközi díjjal kitüntetett magyar exminiszterelnöknek szilárd meggyőződése, hogy: „Olyan Európát, olyan világot kell teremtenünk, ahol nemcsak megszületni és meghalni lehet, hanem élni is érdemes. Ha ezt az esélyt elmulasztjuk, soha nem bocsáthatjuk meg magunknak, és nem lesz, aki megbocsáthat nekünk.”