Kedves Dráni,

köszönetet mondani és gratulálni szeretnék az új könyved kapcsán - letehetetlen volt, így már ki is olvastam. Gondolom, most amúgy is el vagy árasztva visszajelzésekkel, de ha megengedsz pár mondatot tőlem is... Bár őszintén szólva kissé pofátlanságnak érzem a véleménynyilvánítást: Te hónapokon (éveken?) át tettél bele rengeteg munkát, utánajárást, értelmezést, töprengést, gépelést, én pedig készen és szinte ingyen kapom ennek tiszta desztillátumát, és még egy napot sem kellett belefektetnem. Csakis súlytalan lehet a véleményem, tisztában vagyok vele. :-)

Egyetlen dolog szolgálhat mentségemre: egy időben kutatóként dolgoztam műszaki területen, így aránylag széles szögű rálátásom van a mai úgynevezett tudomány úgynevezett intézményesült formáira, malmaira, művelőinek szívesen mutogatott pávatollaira. Épp ezért különösen hálás vagyok a könyv megírásáért, az önzetlenségért és az energiáért, ami kísérte. Pontosan ez a hozzáállás az, ami a helyes irányba tudná tovább nemesíteni a kollektív intellektusunkat, ez a bátorság és asszociativitás hiányzik a mai tudományból. Abból a tudományból, ami a vonatkozó témában szinte semmi egyebet nem tud kijelenteni, mint azt, hogy a hit és a tudomány közötti harc már akkor eldőlt, amikor villámhárítót szereltek a templomtornyokra. Édeskevés duma.

Nagyon tetszett a műved finomsága, arányossága, van az egésznek egy sajátos ereje, ami támaszt nyújt a magamfajtának, és mindazoknak, akik szerint igazán méltatlan lenne a világ, ha csak véletlenszerűen összesodort porcsomók lennék. Minden elismerésem emellett a tudományos felkészültségedért. És csak mert tudom, hogy nem értesz félre: egy ilyen kaliberű művésztől szinte meghökkentő, hogy kifogástalan tudományossággal és mérnöki precizitással közelíti meg azokat a dolgokat, amelyeket sok-sok egyéb szerző elnagyolna, és írna belőlük egy hiteltelen, csakis érzelmekre hatni akaró könyvet. De nem, ez a könyv egy mestermunka lett, igazi csiszolt gyémánt. A legfontosabb dolgokról szól, amelyek a tudomány kapcsán felmerülhetnek. Tizennégy éves korom óta éltem abban a hitben, hogy ebben a témában nem készülhet jobb mű Leon Lederman Az Isteni A-tom című könyvénél. Ha meg kellett vénülni hozzá, hogy olvashassak egy jobbat, azt mondom: megérte.

Sok köszönet érte!