Iratkozz fel hírlevelünkre! Szállítás Fizetés Kapcsolat GYIK
Kérdésed van? vevoszolgalat@kossuth.hu
A vén Jim Hogan életfogytig tartó börtönbüntetése végéhez érkezett. Életében csak egy önzetlen, nemes cselekedete volt, ezért azonban hatalmas értéket, egy nagy gyémántot kapott ajándékul. A követ magányos börtönévei egyetlen látogatójára, az ifjú Emily Westonra hagyományozza végrendeletében. A végrendelet tartalmát azonban mások is megismerik, és így Emilynek versenyt kell futnia öröksége megszerzéséért. Az, hogy milyen útvonalon futják a versenyt, még bizonytalan. Csak annyi biztos, hogy a felbecsülhetetlen értékű gyémántot Hogan elfogása előtt egy szobrocskába rejtette, melyből aznap készítője csupán ötöt adott el. Mind itt van valahol a Földön.
A keménytábla-borítós kiadványban a hangoskönyvet tartalmazó CD átlátszó tálcán helyezkedik el. A kötet 24 oldalán részlet olvasható Matuscsák Tamás Rejtő Jenő elveszett naplója című életregényéből. A mű úgy mutatja be Rejtő életének és korának eseményeit, mintha az író egyes szám első személyben vezetné naplóját kamaszkorától haláláig. A 20 kötetes sorozatban közreadott részletek időrendben tartalmazzák a Noran Libro Kiadónál 2016-ban megjelent mű szövegének túlnyomó részét. A második oldalon található QR-kód segítségével Ön ingyen letöltheti okostelefonjára vagy tabletjére a hangfelvétel alapjául szolgáló Rejtő-regényt elektronikus könyv formájában, a Magyar Elektronikus Könyvtárból. Egy oldalon a Quattrocento Kiadó által 2012-ben kiadott Rejtő lexikon szócikkeiből válogatott részletek mutatják be A szőke ciklon főbb szereplőit, az utolsó oldalon pedig a hangfelvétel részletes tartalomjegyzéke olvasható. (A hangfelvétel a Kossuth Kiadó és a Mojzer Kiadó által 2010-ben kiadott, több mint hét órás, mp3 formátumú hangoskönyv változatlan kiadása.)
Részlet a műből:
Később Eddy félrevonult Grétével. Grétének sápadt kis arca bizonyos fokig citromszerű volt. Kék maslit hordott a hajában, és ha mosolygott, úgy nézett ki, mint egy lemondott japán miniszterelnök, mikor a híradóban szerepel. Rendkívül csúnya volt, és fokozta ezt a tulajdonságát két hamis fogsora. - Kérem, én néhány elhunyt angol keramikus műveit gyűjtöm. Értéktelen holmik alapjában véve, de minden embernek van valami bogara. - Nekem mondja? Van egy nénikém, aki állandóan kezet mos. De nem tud leszokni róla. Mondja, mi jó van abban, kezet mosni? - Szóval én műgyűjtő vagyok... - De mondja, az istenért, mi jó van abban a kézmosásban? Rancing közel állt hozzá, hogy megüsse a lányt. - Régi kerámiákat keresek - ismételte bágyadtan -, és egy cég naplójából megállapítottam a rám nézve legfontosabb dísztárgyak egykori vásárlóit. Az ön édesatyja tizenhét év előtt két kerámiát kapott Londonból, a Longson & North cégtől. - Azokat biztosan ki is fizették! - Ez magától értetődik. Nem is erről van szó. Többek között érdekelne az „Arató pár” - szándékosan mondta hozzá ezt a kerámiát is, hogy ne legyen feltűnő az érdeklődés -, továbbá egy kis, kazettára dolgozott szobrocska, az úgynevezett „Álmodó Buddha”. - Jaj, azt elajándékoztam régen. Rancing körül egyet fordult a szoba! Úgy érezte, hogy le kell ülnie. Ugyanakkor borzasztó fájdalom nyilallt a bokájába. Egy bosszúálló, megtiport macska valamennyi körmével hántolni kezdte a harisnyáját. - Ejnye, Gürti! - mondta negédesen a lány. - Ez oly szeszélyes! - Elajándékozta?! Jaj... Igazán szeszélyes... - Elajándékoztam. Nem szeretem azt az „Arató pár”-t. Most már az újraéledő remény narkózisában nem is érezte a bokáját pusztító macska szűnni nem akaró szeszélyét. - És az „Álmodó Buddha”? - Az egy ócska limlom. A hálószobámban van. Akarja? Kihozom. - Ha lenne olyan kegyes... Abban a pillanatban, amikor a leány eltűnt, a szeszélyes Gürti mintegy kétméteres, kecses ívben repült Eddy lábáról a fikuszok és örökzöldek állványa mögé. Egy sikoltó „miau” szakította félbe a kandalló körül üvöltözve fecsegő intelligenciát. Azután jött vissza a lány! Kezében a szobor! A Buddha! Egy kis zománcos dobozon ült, furcsán lehajtott fejjel, a köldökét nézve. Nyúlt érte... A leány közömbösen átadta, és... És azután ott van a kezében! Az intelligencia is odajön nézegetni. És az öreg, Isten tudja, miért, süketnek képzelve Eddyt, teli tüdővel ordította a fülkagylójába: - Ez semmi! A Zürich téren ott áll egy dobogón Pestalozzi márványszobra, a feleségével! - Az tényleg szebb - mondta a lány. Eddy kezében ott volt a mesebeli kincset érő szobor a gyémánttal! Ha földhöz vágná, kigurulna cserepei közül a csodálatos ékszer. De akkor mindenki látná. Legszívesebben elszaladt volna vele. „Nyugalom, Eddy - mondta önmagának -, zsenialitás és hidegvér.” - Néhányfilléres szobor, de én nagyon szeretem az ilyesmit - magyarázta a lánynak. - Szívesen adok magának érte egy szép karórát, mert nem sértem meg azzal, hogy pénzt ajánljak fel. - Nem adom oda a szobrot - felelte Gréte. - Ez a varródobozom - és kinyitotta a szobor talapzatát képező, négyszögű kazettát. Pamut, gyűszű, kisolló és tű volt benne. - Ez különben is a mamáé volt. Emlék. Ezt nem adom. De ha vesz egy karórát, odaadom a karlsbadi poharat. Az is nagyon szép, és nem használjuk.
szöveg
