Prücsök, a tizenhatéves, fékezhetetlen kamaszlány azért érkezett Marseille-be, hogy ártatlanul elítélt apja ügyében Mervin kormánybiztos közelébe férkőzzön. Azonnal pártfogásukba veszik a kikötő kérges kezű, de vajszívű lakói, mindenekelőtt a zsémbes Babette anyó és Szivar, a deresedő halántékú jassz, de Kirúg Hümér, az Álmos Elefánt, Rita Kamélia és a többiek sem maradnak közömbösek. A várva várt találkozás végül létrejön, és aznap este elindul a félreértések őrült vígjátéka, amely sok kacagtató és megható esemény után elvezet az igazság napvilágra kerüléséhez, és mellesleg egy gyarmati viszály megoldásához.

HALLGASSON BELE A HANGOSKÖNYVBE!

A keménytábla-borítós kiadványban a hangoskönyvet tartalmazó CD átlátszó tálcán helyezkedik el.
   A kötet 24 oldalán részlet olvasható Matuscsák Tamás Rejtő Jenő elveszett naplója című életregényéből. A mű úgy mutatja be Rejtő életének és korának eseményeit, mintha az író egyes szám első személyben vezetné naplóját kamaszkorától haláláig. A 20 kötetes sorozatban közreadott részletek időrendben tartalmazzák a Noran Libro Kiadónál 2016-ban megjelent mű szövegének túlnyomó részét.
   A második oldalon található QR-kód segítségével Ön ingyen letöltheti okostelefonjára vagy tabletjére a hangfelvétel alapjául szolgáló Rejtő-regényt elektronikus könyv formájában, a Magyar Elektronikus Könyvtárból.
   Egy oldalon a Quattrocento Kiadó által 2012-ben kiadott Rejtő lexikon szócikkeiből válogatott részletek mutatják be a regény főbb szereplőit, az utolsó oldalon pedig a hangfelvétel részletes tartalomjegyzéke olvasható.
   (A hangfelvétel a Kossuth Kiadó és a Mojzer Kiadó által 2009-ben kiadott, több mint hét órás, mp3 formátumú hangoskönyv változatlan kiadása.)

Részlet a regényből:

"- Hát így nem megyünk semmire, kislány. Tudnom kell, mit kíván és milyen alapon. Szeretnék segítségére lenni, mert magam vagyok a felettes hatóság és az áldozat is. De tudnom kell tüzetesen, hogy mi az, amit ön megállapított.
   - Pro ipszó. Megállapítom, és ezt tessék jegyzőkönyvbe venni: hogy nincs áldozat! Nálam az áldozat ott kezdődik, amikor boncolják, és nem, ha bálba jár.
   - Ne engem támadjon - szólt önkéntelenül elmosolyodva doktor Mervin -, hanem az apját védje.
   - Rendben van - legyintett, mintegy különösen engedékeny kedvében. - Nem vagyok tanult ember. Csak az egyszerűek nyelvét beszélem.
   - De azt jól felvágták... - jegyezte meg a háttérben a lánghajú katonai attasé.
   Vesztére.
   - Ha jól emlékszem, itten én lettem kérdezve... - szólt rá agresszíven Prücsök. - Nekem nincsen olyan beszélési stílusom, mint maguknak - folytatta szelíden, körbefordulva. - Azonban, ha szívük van, talán megértenek úgy is, ha beszélek.
   Ekkor kapta az első nyíltszíni tapsot. Mire a nehéz eredmény után, mintegy megpihenve, az orra mentén előregörbített alsó ajakkal nagyot fújt, hogy eltávolítsa homlokába lógó haját, és gyors lábmozdulattal hátrafelé lendítette lelógó ruhaalját, amely alkalomból jól bokán rúgta a városparancsnokot, hogy az nagyot kiáltott.
   - Hát most, kérem - folytatta. - A halászok kifogták e jeltelen haldoklót, aki mondá: Decoux ártatlan, mentsék meg. Akkor aztán meghalt az áldozat, és később még hozzátette, hogy kutassák át Adrient. Amiből én azt következtetem a logika árán, hogy először tagadni akarta, majd megfontolás után mégsem vitte sírba, hanem kimondta, hogy Adrien. Akkor végleg meghalt, és itt van a kutya eltemetve: ki az Adrien?!
   - Megmondhatom magának a nyomozás álláspontját: Lehet, hogy a szerencsétlenül járt matróz hitte Decoux ártatlanságát, de ez nem ok arra, hogy a hatóságok is higgyék.
   - Maga is hinné, ha ismerné a papámat - kiáltotta, miközben szája széle megrándult, és két szeme nedvesen ragyogott -, ő a legjobb ember a földön! De maga nem ismeri őt, maga csak vádol!
   - Téved. - És most jött a jól elhelyezett tusolás. - Decoux évek hosszú során a legjobb barátom volt... - És miután a nevetgélés halálos csendbe ment át, egy rántással megragadta a bálterem közvéleményének gyeplőjét. - Különben sem én ítéltem el, én csak a vizsgálóbíró voltam.
   - Ha maga ismerte a papámat, akkor tudnia kell, hogy ártatlan! Vagy volt valami oka rá, hogy megölje magát? Mi?!
   - Volt.
   Egyik csapás a másik után...
   Most derült ki, hogy Mervin doktor stratégiából hagyta a kislányt ilyen mélyre betörni hivatali tekintélyének határvonalán át, mert tudta, hogy később elvágja a visszavonulást.
   - Kerüljön az ügy háttere a nyilvánosságra. Az hiszem, ez a leghelyesebb. Zabolátlan fiatal­ember voltam egyetemi éveink idején. Decoux is, én is, szerettünk egy lányt. Az illető engem szeretett, és nem Decoux-t.
   - Tiszteltetem a gusztusát!
   Mervin is együtt nevetett a többiekkel. Az ördög tudja, hogy volt vele; lehetetlen erre a veszett kis lánycsikóra haragudni.
   - Az életben naponta előfordul, hogy nem az arra érdemesebbet szeretik. Jól tudja, kislány. De gustibus non est disputandum.
   - Ezt már magam is megfigyeltem - felelte bizonytalanul Prücsök.
   - Decoux nemes gesztussal félreállt az utamból, de az esküvő napján levelet írt, amit közvetlenebb tárgyi bizonyítékok birtokában az illető hölgyre való tekintettel nem kevertünk az ügybe. A levélben Decoux azt írja, hogy figyelmeztet: végez velem, ha rossz természetem valaha úrrá lesz rajtam, és boldogtalanná teszem a feleségemet. Miután elvált feleségem súlyos beteg volt a merénylet idején, okkal hiszem, hogy Decoux beváltotta a fenyegetését.
   - Nem hiszem! Az én papám nem áll bosszút.
   Dr. Mervin vállat vont.
   - Hogy hívják magát, kislány? - kérdezte a kormányzó.
   - Prücsöknek.
   - Ez nem az igazi neve?
   - Azt nem mondom. Itt a kikötőben virágáruslány vagyok, és családomat ez közmeg­beszélésnek tenné ki... - Mervin felé fordult. - Majd kiderül, ami a zenés darabokban sokszor van, hogy az örökbe fogadott papám svéd főherceg, és akkor maga bajba kerül a fináléban.
   - Az én szerepem olyan, kislány, hogy minden pillanatban itt lehet a finálé. Ettől függetlenül, higgye el, boldog volnék, ha Decoux ártatlansága kiderülne. De hát nincs mód újrafelvételre, kislány - szólt Mervin határozottan. - A törvény csak bizonyítékok alapján ítél vagy rehabilitál.
   - Ha maga akarja, akkor újra tárgyalják!
   - Az én akaratomat megköti a törvény.
   - Nem igaz!... - kiáltotta, és tagadóan rázódó feje körül röpködő könnysziporkák és felugró pápuahajszálak villogása kísérte a szavait. - Nem igaz! Maga a szabály ellen százával depor­tálta ítélet nélkül a gyanúsakat, maga a szabály ellen kimondta, hogy a dóm és a szárazdokk közötti városrész elhúzódásában lelőheti a rendőr, ha valaki a zsebébe nyúl. Ez mind, mind nem törvényes! Hát akkor miért nem akarja most az én papámért is megtenni, hogy ne szabálykodjon, amikor itt magának az a neve, hogy Afrika Cárja!...
   Most először mondták ezt a nevet Mervinnek ennyi ember előtt a szemébe. És Prücsök minden komikuma leolvadt már. Prücsök itt a guillotine-tánc fanatikus polgártársnőinek népszónoki izgalmában saját álláspontjára toborozta idegileg a főúri vendégek lelkiállapotát.
   - Ha az ember polgárok ezreiért szabálytalanul cselekszik, azt közérdeknek mondják, ha egyért teszi, akkor hivatali visszaélésnek nevezik.
   Prücsök kétségbeesetten, tárt karral nézett körül:
   - Hát nincs itt senki, aki parancsoljon ennek?! Nincs senki, aki elhiszi, hogy ártatlan a papám?!
   - Nem tudja, hogy mi a jogrend, kislány - felelte lassú, mély hangján a kormánybiztos. - Ha néhány halász egy legendában hisz, attól még nem támad fel hivatalosan az eltemetett Decoux-ügy.
   A lány, egész testében reszketve, Mervin elé toppant, és elfúló hangon ezt kiáltotta:
   - Excellenciás uram! Nem ez az első eset... amikor néhány halász hitt egy legendában... és olyan feltámadás lett belőle, hogy ma is harangoz miatta az egész világ! Tudja?!"

szöveg

szöveg

szöveg

szöveg