Iratkozz fel hírlevelünkre! Szállítás Fizetés Kapcsolat GYIK
Kérdésed van? vevoszolgalat@kossuth.hu
A csendes-óceáni Kis-Lagonda sziget Grand Hoteljének előkelő vendégei távozni készülnek a szerzon végén, amikor beüt a mennykő: egy bubópestises megbetegedés miatt vesztegzár alá helyezik a szállót! Az összezárt, mindenféle rendű és rangú lakó, valamint a rendfenntartó és nyomozó hatóságok képviselői között titkos és halálos játszmák indulnak meg, s hamarosan egy gyilkosság is történik. Az események középpontjában Félix, a batáviai kormányzó hiányosan öltözött fia (aki a nősülés elől szökött be a szállóba) próbálja kibogozni a szálakat, elkerülni a lebukásával járó botrányt, és megóvni újdonsült hölgyismerősét a vesztére törő bűnözőtől.
A keménytábla-borítós kiadványban a hangoskönyvet tartalmazó CD átlátszó tálcán helyezkedik el. A kötet 24 oldalán részlet olvasható Matuscsák Tamás Rejtő Jenő elveszett naplója című életregényéből. A mű úgy mutatja be Rejtő életének és korának eseményeit, mintha az író egyes szám első személyben vezetné naplóját kamaszkorától haláláig. A 20 kötetes sorozatban közreadott részletek időrendben tartalmazzák a Noran Libro Kiadónál 2016-ban megjelent mű szövegének túlnyomó részét. A második oldalon található QR-kód segítségével Ön ingyen letöltheti okostelefonjára vagy tabletjére a hangfelvétel alapjául szolgáló Rejtő-regényt elektronikus könyv formájában, a Magyar Elektronikus Könyvtárból. Egy oldalon a Quattrocento Kiadó által 2012-ben kiadott Rejtő lexikon szócikkeiből válogatott részletek mutatják be a Grand Hotel legérdekesebb lakóit, az utolsó oldalon pedig a hangfelvétel részletes tartalomjegyzéke olvasható. (A hangfelvétel a Kossuth Kiadó és a Mojzer Kiadó által 2007-ben kiadott, közel hat órás, mp3 formátumú hangoskönyv változatlan kiadása.)
Részlet a regényből:
"Félix a bárpulthoz megy. A tamil mixer rávigyorog. - Egy pohár pezsgőt és jeget bele, sok jeget! - vezényelt az éhes, szemtelen és űzött ismeretlen. A pohár egy pillanat múlva ott állt előtte. Jég hullik bele csörrenve a csontkanálból. A direktrisz, egy álomszőke belga nő hozzálép. A parkettra koncentrált homályos tangófény miatt csak árnynak látszik minden. De Félix így is megállapíthatja, hogy igen karcsú nő áll előtte. - Odette Dufleur vagyok. Ha a grillbe jön, akkor az én vendégem... - Ez esetben sokszor lesz szerencsénk. Letette a poharat, amelyből éppen inni készült. Pedig úgy vágyott már egy korty jeges pezsgőt. - Táncol? - kérdezte Odette Dufleur. - Hogyne. Szabad? A parkett mélysötét ibolyafényében lépegettek. - Maga nagyon jól táncol - suttogta a direktrisz. - Szeretem a muzsikát, ezért van. És elsősorban talán az járul hozzá, hogy egy könnyű, finom, mesebelien csodás táncosnőt vezetek... Milyen kölni ez... a haján? Lantheric, nem, nem! Ez Chalimar! - Az. Maga igazán ért a... Egy tized másodperc sötét, csend, és máris vakító fény ömlik el a kis, intim helyiségben. Az űzött vad, egy szokott könnyed gesztusával karjába teszi Odette kezét, és megy a pezsgőhöz. Megfogja a karcsú poharat... Érdekes, hogy itt nem tapsolnak szám után. Sőt, mintha megnémultak volna. Kezében a pohárral körülnéz. Mi van?! Az emberek dermedten ülnek, és minden szem rámered. Odette kis, piros szája nyitva, és rémülten bámul Félixre. A fiatalember zsibbadtan áll, kezében a pohárral. Érzi, hogy valami katasztrófa történt... Végre a szemközti tükörben meglátja magát, és sarkáig végigfut rajta a hideg. Ott áll a bárpultnál, kezében egy pohár pezsgő, és a legszigorúbb hittérítő rend bársonygalléros, papi formaruhája van rajta. Igen. Ott állt az ámult emberek előtt, a fekete, bársonnyal szegett ruhában, a négyszögű kőgombokkal, mint aki legalább öt évet a leprások között töltött, és minden világi örömtől irtózattal elfordul... És kezében a pezsgőspohár. És éppen tangózott!... Itt most olyan botrány lesz és olyan letartóztatás, amilyen még nem volt. Hirtelen magasra emelte a poharát, és érces hangon mondta: - Emberek! Ebben a házban ma megjelent az elmúlás mementója! Idejöttem, hogy legyek a láthatatlan kéz Nebukadnezár palotája falán! Jusson eszetekbe, hogy a márványoszlopok, selyemfüggönyök, aranyozott kárpitok között éppúgy felírja a falra a döghalál, hogy „méne, méne, tekel ufárszin!”, mint a legutolsó halászkunyhóra. Eljöttem, hogy táncoljak közöttetek hogy mulassak veletek, mert így talán süket fületek is meghallja, vak szemetek is meglátja a halált, amikor magasra emelem e bűnös kelyhet... Magasra emelte a pezsgőspoharat a döbbent csendben, a földhöz csapta, végignézett a rémült embereken, és távozóban még ezt mondta: - Ezért kértem a pezsgőt... Hogy megsemmisítsem, mint a világi bűn jelképét. A mixer babonás rémülettel suttogta: - Ezt értem... De minek kellett bele a jég?"
szöveg
