Az emberek kétféle módon tehetik hivatásukká a politikát. Vagy úgy, hogy „érte” élnek, vagy úgy, hogy „belőle”. Ez az ellentét egyáltalán nem kizáró jellegű... Aki a politikáért él, az belső értelemben erre „alapozza az életét”: vagy a hatalom puszta birtoklását élvezi, vagy saját belső egyensúlyát és önérzetét táplálja azzal a tudattal, hogy egy „ügy” szolgálata értelmet ad az életének. Ebben a belső értelemben bizonyára minden komoly ember, aki valamilyen ügynek él, ugyanakkor ebből az ügyből is él. A különbség tehát a dolognak egy sokkal súlyosabb oldalára vonatkozik, nevezetesen a gazdaságira.