A huszadik század elején, Henri Rousseau "vasárnapi festő" személyének és munkásságának hatására Pablo Picasso és köre felfigyelt a művészet főáramán kívűl keletkező alkotások eredeti hangjára, bájos stílusára, és felkarolták műveik propagálását. Házi kiállításokat szerveztek, megvásárolták a képek egy részét, és képkereskedőknek is felhívták a figyelmét a s festmények jelentőségére. Ezzel egy időben felfedezték a gyerekrajzokat is, amelyek szoros rokonságot mutatnak a naív festők alkotásaival. Az akkori korszellemre jellemző, hogy Picassóékkal egy időben a pszichiáterek egy része számára is felértékelődtek a betegek alkotásai, elkezdték gyűjteni az intézetben keletkezett műveket, könyvek is jelentek meg egy-egy kiemelkedő alkotóról, a képgyűjtemények keletkezéstörténetéről.