Zalamerenye a Veszprémi Káptalan birtoka volt. Első anyakönyvei és írásbeli adminisztrációja 1724-től ismert. A falura vonatkozó olvasmány- és olvasástörténeti források meglepő gazdagságban kerültek elő – olyannyira, hogy alapjaiban kérdőjelezik meg az írástudatlan falvakról kialakított szakirodalmi képet. A kötet elemzi azt a folyamatot, ahogy egy zalai falu műveltségben gyarapszik, bemutatja a Veszprémi Egyházmegye püspökeinek háttérben felsejlő kulturális politikáját, illetve a faluban szolgáló plébánosok, káplánok, iskolamesterek, tanárok szellemi arculatát is a XVIII–XIX. században.